Braziliában járt a Pósfa zenekar

A dunaszerdahelyi Dunaág Néptáncműhely növendékeiből alakult Zerda Kamara Néptánccsoport meghívására szeptemberben 18 napos turnéra, Brazíliába utazott a Pósfa zenekar. A 24 tagú táncosokból és zenészekből álló csoport több mint 13 órás repülőút során, elhaladva Afrika felett és átszelve az Atlanti-óceánt, megérkezett Brazíliába, a több mint 20 milliós, a világ 11. legnagyobb városába, São Paulo-ba.

Iván Lajos írása (megjelent a Hírmondó 2016. decemberi számában)

A népes felvidéki csoport a (múltszázadban, a pannonhalmi Bencés Főapátság által alapított) Szent Imre Herceg gimnázium kollégiumában kapott szállást útjuk első tíz napjában. Piller Gedeon, az iskola testnevelésszakos tanára magyarul fogadta őket a társaság nagy megkönnyebbülésére – aki 56-os magyar emigráns szüleivel él São Paulo-ban.

Neki köszönhetően felléptek a paradicsomi környezetben fekvő gimnázium többezres látogatottságú családi napján, majd a 175 ezer lakosú szegénynegyedben (favela), Parasiópolis-ban, a bencések által alapított jó néhány alapiskolája legnagyobbikában adták elő műsorukat több száz diáknak. A fellépéseket közös zenélés, tánc és foci követte a helyi diákokkal és tanárokkal.

Előtte azonban São Paulo város hatalmas kiterjedésű egyetemén, egy magyar nyelvtanóra keretén belül került sor az első fellépésre, s az azt követő táncoktatásra. A diákok végre kamatoztathatták a magyar nyelvtudásukat a felvidéki magyarokon, valamint megismerkedhettek a magyar néptánc-kultúrával, s a magyar népi hangszerekkel.

Kiss Gábor, helyi idegenvezető egy egész napos városnézésre kísérte el a felvidéki csoportot. A város legöregebb és egyben első felhőkarcolójának teraszáról csodálatos látvány tárult a metropolisz végtelen kiterjedésű horizontjára.

A helyi magyar közösség házában Pedro Marques szervezésében – aki brazil anyanyelve mellett jól beszéli magyar felmenői nyelvét, valamint mesterien táncolja a magyar néptáncokat – egy egész estét betöltő sikeres fellépésre és táncházra került sor rengeteg közösségi tag részvételével fergeteges hangulatban.

Jó érzés volt hallani a sok magyar ajkú vendéget, és látni, hogy míg a felvidéki magyarság számos tagja sajnos eldobja az identitását, addig a brazíliai magyarok leszármazottjai kutatják a gyökereiket és tanulják a magyar nyelvet.

Sor került egy kétnapos buszkirándulásra is Rio de Janeiro-ba, ahol a Cristo Redentor (a Megváltó Krisztus szobra) megtekintése után Santa Teresa óváros egyik magyar panziójában a helyi tiszteletbeli magyar nagykövet, Bíró Zoltán egy nagy kondér sajátkészítésű alföldi pásztorétellel, marhalebeny-levessel fogadta a társaságot. A fáradtságot feledtető, baráti fogadtatás hatására a hangulat hamarosan hajnalig tartó örömzenébe és táncházba vágott át, melynek fáradalmait másnap a világhírű Ipanema- és Copacabana strandján pihente ki a csoport.

Visszatérvén São Paulo-ba a Szent Imre Herceg gimnázium kb. ezer férőhelyes kápolnájában egy vasárnapi szentmisén vettek részt a felvidéki vendégek. Szíveket megremegtető élmény volt, miután Piller Gedeon tanár úr a szentmise végén a magyar szentekkel díszített oltár előtt portugál nyelven bemutatta a csoportot, majd a Pósfa zenekar kíséretében elhangzott a „Boldogasszony Anyánk” és az „Isten áldd meg a magyart!”, ó- és új magyar himnusz. Felejthetetlen élmény volt minden résztvevő számára.

A következő állomás a São Paulo-tól 3000 km-re, északra, az egyenlítőhöz közeli Fortaleza, kikötő város volt. A tengerpartot, az állandó 32 C° hőmérsékletet (éjszaka 28 C°) és 95%-os páratartalmat, na meg a végeláthatatlan esti piacokat egy hétig élvezhette a felvidéki csapat.

Itt az Unversidade Estadual de Ceará (Ceará Állami Egyetem) egyetemi fellépés után, egy újabb táncházzal egybekötött fellépésre került sor az intézmény szabadtéri színházában.

A helyi Theatro José de Alencar trópusi színházban is megtapasztalhatták a dél-amerikai közönség többszörös tapsviharát. A háromszoros sikert néhánynapos megérdemelt pihenés jutalmazta az Atlanti-óceán partján.

Dél-Amerika partjait elhagyva hét órás repülés után élményekben gazdagon Portugália fővárosában, Lisszabonban léptek újra Európa földjére, majd további néhány órás repülőút után érkeztek Bécsbe, s végül haza, Csallóközbe.

A zenekar tagjai köszönetet mondanak a Pósfa Polgári Társulásnak, hogy támogatásával eljuttathatták a magyar népművészet szépségeit a brazíliai magyarság köreibe.

Köszönet jár Volner Nagy Melindának és Nagy Ivánnak, a Dunaág néptáncműhely vezetőinek, valamint Kóczán András Imre munkatársuknak is, mivel az ő közel egyéves előkészítő szervezőmunkájuk nélkül ez az utazás nem jöhetett volna létre.